Pénteken reggel, mikor végre a “piros cimkét” leszedhettem a kapuról, alig vártam hogy kitehessem a lábam itthonról.
Megvan az a jelenet a filmekben mikor a főhős a dzsungel közepén vágja az ösvényt a machetával és közben a lábát nézed, mert olyan furán lépked, figyel, nehogy mocsár, kígyó vagy más egyéb “meglepetés” érje?!
Na hát macheta meg dzsungel és himbálózó liánok nélkül, de kb. úgy nézhettem ki mint a kalandfilm főhőse…
Ez tuti mert a szomszédasszony mikor meglátott csak azért nem nevetett fel hangosan mert jólnevelt 😀
A karantén ideje alatt a bevásárlásban segítő barátunk végig azzal szívta a vérem, hogy majd mire “szabadulunk” addigra kijárási tilalom lesz. 😀
Ha tilalom nem is, de korlátozás lett…nem is én lennék ha nem így alakult volna 😀
Egy napunk azért maradt, hát egészen Heves Megyéig mentünk 😀
Felmentünk a Sárhegyre, megnéztük a kápolnát, és szabadjára engedtem a gyerekeimet…
Élvezték na 😀 😀
És persze mi is…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: