Ti honnan indultatok?!
Mármint arra gondolok mindenki dolgozik valamit.
Aztán hogy szereti e vagy sem az megint egy másik kérdés és egy másik téma….
A kérdés az hogy Ti honnan indultatok?!
A legtöbb munkahelyen ma már vannak továbbképzések, meatengek, továbblépési lehetőség.
Vállalkozásoknál – bár “egyszerűbbnek tűnik” zárójel- ha-ha-ha-zárójel… ugyanígy ott a fejlődés lehetősége, csak itt nem nevez ki senki, a fejlődést “csak” Te látod.
Ahogy én látom, alapjába véve 2 féle ember van.
Az egyik aki nem tervezget, van egy ötlete, belecsap a lecsóba, a mottója pedig valahogy úgy szól hogy “majd menet közben belejövök”…
A másik tipus képes olyan vééééégtelen hosszan és részletesen tervezgetni, hogy a megvalósítás idejére már vagy valaki más megcsinálta helyette, vagy közben elérte a nyudíjkorhatárt (sarkítva, de tény) :O
Én- arról már írtam a “tehetségemet” honnan örököltem- hobbyzó anyukaként kezdtem.
Az egész, innen ered.
A gyerekek picik, van némi szabadidőd, nem feltétlenül mindig mosogatással és felmosással szeretnéd tölteni, kreatívkodsz valamit igaz?
Rengeteg YouTube video, facebook oldal stb…áll rendelkezésedre ahonnan ezt-azt “elleshetsz”…
Én is ezt tettem. Belefutottam egy képbe, tetszett, utánanéztem egy technikának, kipróbáltam, gyakoroltam, csináltam, elrontottam, kidobtam, továbbnéztem,újat kerestem…
Rengeteg…de tényleg rengeteg idő, kudarc, rontott darab mire az ember lánya megtalálja önmagát az alkotásban.
Éneleve bal kezes vagyok, sajnos ez még 2020-ban is kihívás az emberiségnek. Fordítva fogom az ecsetet, nekem nem úgy állnak kézre a dolgok mint egy normális jobbkezesnek, saját eszközfogásaim vannak, amire olykor rácsodálkoznak 😀
Nem sokat vaciláltam amikor a facebook oldalt megcsináltam.
Máááááár nem annyira kezdő de korántsem tökéletes, viszont már megmutatható munkák kerültek ki a kezeim közül.
Na ezek azok amiket Ti már nem fogtok látni, féltve őrzöm őket egy gyönyörű Zip mappában a D meghajtón 😀 😀
Na jó….1-et 🙂
A mai napig tanulok.
Mindíg akad egy olyan munka amit tüzetesebben megnézek és kiváncsivá tesz.
Ilyenkor órákat képes vagyok molyolni rajta, minden apró részletet górcső alá venni, alaposan tanulmányozni, és egy idő után azt veszem észre, hogy már nem is a képet nézem, hanem lelki szemeim előtt már készítem.
Összeáll a kép 🙂 És akkor “munkához” látok .
Tele van a világ fantasztikus alkotókkal, baromi kevés önbizalommal.
Bevallom, nekem sincs túl sok.
Még mindíg nem érzem magam nagybetűs kézművesnek, saját véleményem szerint csak valahol a nagy átlagot súrolom bármilyen hatalmas -számomra mindenképp-fejlődésen mentem keresztül az elmúlt évek alatt.
Ez, az eredetem, innen indultam, itt tartok most, a célom pedig- arcoskodás nélkül-túllépni a hétköznapin és az átlagoson!
Ehhez pedig -többek között – Rátok van szükségem <3 , és arra amit a megrendelőimnek szoktam mondani amikor nem annyira tudják még mit is akarnak pontosan:
ENGEDD SZABADJÁRA A FANTÁZIÁDAT!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: